A compó (Tinca tinca) Európa és Nyugat-Ázsia őshonos, különleges megjelenésű pontyféléje, amely a növényzettel benőtt álló- és lassan áramló vizek jellegzetes faja. Halk mozgása, vastag nyálkarétege és sötétzöld árnyalata a vízinövények közt rejtőzködő életmódhoz alkalmazkodott. A faj különlegessége, hogy sokáig észrevétlen maradhat egy állományban, mégis fontos szerepet tölt be az üledék–növényzet–gerinctelenek anyagforgalmában és a táplálékhálózatban.
A compó lassú növésű, rejtőzködő hal, amely kedveli a sűrű növényzetet és az iszapos aljzatot.
Tudományos név: Tinca tinca. Rend: Cypriniformes. Család: Cyprinidae.
Zömök test, sötétzöld szín, vastag nyálkás bőr. Kis, kerek pikkelyei vannak.
Rendszertani helyzet, elnevezések és általános jellemzés
A compó a pontyalakúak rendjébe (Cypriniformes) és a pontyfélék családjába (Cyprinidae) tartozik. Tudományos neve Tinca tinca, amely az ókori latinból eredeztethető, és több európai nyelvben is a faj hagyományos megnevezése. Magyarul leggyakrabban compó-ként emlegetjük (a horgászirodalomban néhol „zöld ponty” néven is említik, noha nem ponty).
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Tudományos név | Tinca tinca (Linnaeus, 1758) |
| Rend | Cypriniformes (pontyalakúak) |
| Család | Cyprinidae (pontyfélék) |
| Őshonosság | Európa nagy része, Nyugat-Ázsia; sokfelé betelepített |
| Élettartam | Általában 10–15 év, kivételesen tovább |
| Tipikus testhossz | 20–35 cm (ritkán 50–60 cm) |
| Testtömeg | 0,3–1,5 kg (ritkán 3 kg felett) |
A compó életmenet-stratégiája a lassú növekedés, a rejtőzködés és a viszonylagos helyhez kötöttség: sokszor évekig ugyanabban a partszegélyben, fűzgyökerek környékén vagy sűrű hínárállományban található meg. Egyedi külseje és életmódja miatt számos néphit és horgásztörténet főszereplője; egykor gyógyító erejű, „nyálkabőrű halnak” is tartották.
Alaktan: hogyan ismerjük fel a compót?
Az alaktani bélyegek alapján a compó könnyen elkülöníthető a többi pontyfélétől. Zömök testfelépítése robusztus, erőteljes úszóizomzattal társul. Színe sötétzöld–olajzöld, amely oldalirányban aranyló fényű lehet; a hasoldal gyakran világosabb, sárgászöld. A bőrét vastag nyálkaréteg fedi, amely nemcsak mechanikai védelmet nyújt, de csökkenti a vízellenállást és segíthet a kórokozókkal szembeni védekezésben. Kis, kerek pikkelyei mélyen ülnek a bőrben, ezért érintésre a compó „sima”, selymes tapintású. A szem vörhenyesen csillanhat, a száj kicsi, alsó állású, erőteljes, húsos ajkakkal.
- Testforma: zömök, izmos, lekerekített profil.
- Szín: sötétzöld, olajzöld, olykor bronzos csillogással.
- Bőr: bőséges nyálkatermelés, mélyen ülő apró pikkelyek.
- Úszók: kerekdedek, a farokúszó enyhén kivágott.
- Száj: kisebb, lefelé irányuló, erős ajkakkal; bajuszszálak nincsenek (ez megkülönbözteti a pontytól).
Megkülönböztető bélyeg: a compó bőrének nyálkás tapintása, a nagyon apró pikkelyek, valamint a bajuszszálak hiánya segít elválasztani a pontytól és más rokon fajoktól.
Élőhely, elterjedés és ökológiai igények
Növényekkel benőtt tavakban és holtágakban él. Rosszul tűri az erős sodrást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a compó az állóvizek, holtmedrek, mocsaras csatornák, hínármezők és nádasok tipikus lakója. Főként sekélyebb, meleget gyűjtő, iszapos aljzatú zónákban érzi jól magát, ahol bőséges táplálékot talál a puhatestűekben és rovarlárvákban. Bár képes elviselni az időszakos vízminőség-ingadozásokat, a tartósan rossz oxigénállapot és a hirtelen lehűlések a faj aktivitását erősen visszavetik.
Elterjedése széles: Európa nagy részén őshonos, beleértve a Kárpát-medencét. Sok helyen telepítették horgászati és tájgazdálkodási célból. Magyarországon legnagyobb állományai a lassúvizekben, holtágakban, tórendszerekben és hínárral benőtt kubikgödrökben fordulnak elő. A természetközeli, mozaikos vízparti sáv – nádasok, gyékényesek, hínárfoltok – kulcsfontosságú számára.
Élőhely-választási kulcsok
- Aljzat: finom iszap, tőzeges üledék, elhullott növényi maradványokkal.
- Növényzet: sűrű hínármezők (pl. békaszőlő, süllőhínár), nádasok, gyékényesek.
- Vízmozgás: álló víz, nagyon lassú áramlás; a csatornák kanyarulatai és öblei ideálisak.
- Vízparaméterek: nyári felmelegedés kedvező; átlagos trofitás mellett jó táplálékkínálat.
Ökológiai szerepe több szinten érvényesül. Az üledékben turkálva elősegíti a tápanyagok körforgását; ugyanakkor a túlzott üledékfelkavarás csökkentheti a víz átlátszóságát. A compó állományai indikátorként is szolgálhatnak: jelenlétük gyakran összefügg a komplex szerkezetű vízinövény-állománnyal és a természetes partvonalakkal.
Táplálkozás és viselkedés
Mindenevő, elsősorban puhatestűeket, rovarlárvákat, növényi részeket fogyaszt. A compó a meder felszínén és az üledék felső néhány centiméterében kutat táplálék után. Szívesen fogyaszt csigákat, kagylókat (különösen fiatal egyedeiket), különböző kérész-, árvaszúnyog- és szitakötőlárvákat, valamint növényi magvakat, hajtásokat. Csontos garatfogai és erős ajkai alkalmassá teszik a makacsabb táplálék (pl. csigaház) feldolgozására is.
Viselkedése alapvetően szürkületi–éjszakai aktivitású: a kora reggeli és az esti órákban a legintenzívebb a táplálkozása, különösen nyáron. Nappal sűrű növényzetbe húzódik, ahol kevésbé sebezhető. Időjárás-érzékeny faj: a légnyomás-változás, a frontátvonulás és a vízhőmérséklet ingadozásai a kapókedvét és mozgását gyorsan befolyásolják.
Táplálékpreferenciák évszakonként
- Tavasz: rovarlárvák, lágy szövetű puhatestűek, friss növényi hajtások.
- Nyár: gazdag rovarlárva- és csigaállomány, magok; alkonyati csúcs.
- Ősz: energiadúsabb források (rovarlárvák, férgek), csökkenő növényevés.
- Tél: aktivitás visszaesik, táplálkozás ritkább, mélyebb telelőzónákban.
Külön érdekesség, hogy a compó gyakran hagy jellegzetes „forrásnyomot” a mederben: a turkálás nyomán felszálló apró levegőbuborékok és az enyhén megkavart üledéksáv árulkodó a figyelmes szemnek.
Szaporodás, életciklus és növekedés
A compó ivaréretté válása általában 3–4 éves korban következik be, a növekedési ütemet a vízhőmérséklet és a táplálékkínálat erősen befolyásolja. Íváskor a nőstények a vízinövények közé, a sekély, meleg vizekbe húzódnak, ahol az ikrákat a hínárszálakra ragasztják. Az ikraszám nagy; a természetes túlélésben a mikroélőhelyek minősége (pl. növényzet, oxigénellátás) a döntő.
Június–júliusban ívik, amikor a víz hőmérséklete 20 °C fölé emelkedik.
Az embriófejlődés viszonylag gyors a meleg vízben; a frissen kelt ivadék kezdetben a növényzet közt rejtőzködik. A faj lassú növésű: a természetes vizekben az első éves egyedek többnyire 5–8 cm körüliek, a másodévesek 10–15 cm-t érhetnek el, de az ütem erősen szór. A nyári hőhullámok felgyorsíthatják, a hideg, csapadékos időszakok visszavethetik a gyarapodást.
Életmenet-pontok
- Ívóhely: sekély, meleg, hínárral sűrűn benőtt partszegélyek.
- Szaporodási stratégia: sok ikra, alacsony egyedi utódgondozás; rejtőzködő ivadék.
- Növekedés: lassú; egyedi és élőhely-függő variabilitás.
- Élettartam: átlagosan 10–15 év, kedvező körülmények közt hosszabb is lehet.
Horgászati jelentőség, sportérték és gasztronómia
Különleges, de rejtőzködő viselkedése miatt sok horgász számára kihívás a célzott compózás. A kapás sokszor bizonytalan, „finom” jelzésekkel indul, majd a hal hirtelen oldalra indulva viszi a szereléket. Az aprólékos csali-megkínálás, a természetes hatás és a csendesség többet számít, mint a távoli, agresszív dobások.
Kevésbé gyakori horgászhal, de ízletes húsa miatt keresett. Fogható kukoricával, gilisztával. A klasszikus csalik mellett eredményes lehet az áztatott kenyér, a csontkukac, a trágyagiliszta és a puha csigahús is. Etetésnek apró szemű, édeskés keverék javasolt: kukoricapép, zsemlemorzsa, kevés csonti, finomra őrölt pellet – mindez iszapos aljzaton is szépen „terül”.
Felszerelés és módszerek
- Finomszerelékes úszózás: 3–4 m-es spicc- vagy matchbot, érzékeny úszó; 0,10–0,16 mm főzsinór, puha előke.
- Fenekező/feeder: könnyű kosár, rövid előke, óvatos kapásjelzés; iszapos mederhez könnyített kosár.
- Előkék, horgok: kicsi, erős, vékony húsú horog (12–16-os méret), természetes csalimérethez igazítva.
- Etetés: kevés, de rendszeres; a túletetés gyanakvóvá teheti a halakat.
Mikor érdemes próbálkozni?
- Időszak: késő tavasztól kora őszig; csúcspont a nyár eleje–közepe.
- Napszak: hajnali és alkonyati órák, meleg, szélcsendes napokon.
- Hely: hínármezők széle, nádfalak előtti „folyosók”, gyökérzónák, sekély öblök.
Gasztronómiai szempontból a compó ízletes, fehér húsú, szálkázottsága közepes. A friss, tiszta vízből fogott compó sütve, roston, paprikás lisztben, illetve halászlében is kiváló; az iszapos íz elkerülésére érdemes megtisztított vízben egy napig „úsztatni”.
Egészség, vízminőség és természetvédelmi szempontok
Általános állapot- és vízminőség-igényét tekintve a compó elviseli az átlagos trofitású vizeket, de a hosszú távon túlterhelt, oxigénszegény környezet számára káros. A hínárállomány visszaszorulása, a partvonalak mesterséges átalakítása (kőszórás, partburkolás), a vízszint-ingadozások és az élőhelyek fragmentációja a szaporodási siker csökkenéséhez vezethet.
Nem védett, de érzékeny a vízminőségre és az oxigénhiányra. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár a compó sok víztérben jelen lehet, állományai rövid idő alatt is megritkulhatnak tartós algavirágzás, ammóniaterhelés, vagy hosszú, hőhullámmal kísért nyári oxigénzuhanások esetén. A monitoring – egyszerű fogási naplók vezetése, éves mintavételek – segít a populáció trendjeinek követésében.
Élőhely-kezelési javaslatok
- Növényzet védelme: a hínárzónák mozaikos fenntartása, ívóhelyek kijelölése.
- Partvonal természetessége: gyökérzónák megőrzése, élőhely-rekonstrukció.
- Vízminőség: tápanyagterhelés csökkentése, nyári oxigénmérések.
- Halállomány-kezelés: túlszaporodott ragadozók visszafogása, telepítések körültekintő tervezése.
Horgászrend és fogási szabályok helyi vizeken eltérhetnek, ezért mindig tájékozódni kell az aktuális előírásokról (méretkorlátozás, darabszám, tilalmi idő). Bár országos védettséget nem élvez, a felelős horgászat és a mértékletes zsákmányhasználat kulcsfontosságú a fenntartható állományok érdekében.
Összegzés
A compó a növényzettel borított álló- és lassúvizek csendes, mégis kulcsszereplő hala. Lassú növekedése, rejtőzködő élőmódja és szezonális aktivitása okán kihívást jelent a megfigyelése és a horgászata, ugyanakkor értékes faj a természetes ökoszisztémák fenntartásában. A faji sajátosságok – a vastag nyálkás bőr, a mélyen ülő apró pikkelyek, a sötétzöld szín és a növényzethez kötött életmód – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a compó a magyar vizek egyik legkülönlegesebb lakója legyen.
Az élőhelyi mozaikosság megőrzése, a mértékletes horgászat, a jó vízminőség és a part menti hínárzónák védelme biztosíthatják, hogy a compó a jövőben is stabil, egészséges állományokban forduljon elő. Mindez nemcsak ökológiai, de kulturális és gasztronómiai érték is: a compó ott virul, ahol a víz és a part közötti átmenet természetes és élő.
GYIK
❓ Miben különbözik a compó a pontytól?
A compónak nincsenek bajuszszálai, bőre vastagon nyálkás, apró, mélyen ülő pikkelyekkel, teste zömökebb és sötétebb zöldes árnyalatú. A ponty általában nagyobbra nő, bajusszal rendelkezik és inkább nyíltabb tereken, változatosabb élőhelyeken mozog. A compó inkább a sűrű növényzetet, az iszapos aljzatot kedveli, és rejtőzködőbb.
❓ Mikor és hol a legeredményesebb a compó horgászata?
Késő tavasztól kora őszig, különösen naplemente körül és kora hajnalban érdemes próbálkozni. A legjobb helyek a hínármezők szélei, nádfalak előtti tisztások, gyökérzónák és sekély, napsütötte öblök, ahol finom etetéssel és természetes csalik használatával lehetünk sikeresek.
❓ Milyen csalit és szereléket ajánlott használni compóra?
Jól bevált a csemegekukorica, giliszta, csontkukac és a puha csigahús. Finomszerelékes úszózás vagy könnyű feeder ajánlott, kisméretű, erős horoggal (12–16-os), vékony, lágy előkével és érzékeny kapásjelzéssel. Iszapos aljzaton a könnyített csali és a finom etetés sokat számít.
❓ Mekkora lehet a compó, és milyen gyorsan nő?
Általában 20–35 cm-re és 0,3–1,5 kg-os tömegre nő, de ritkán 50–60 cm-es, 3 kg feletti példányok is előfordulnak. Növekedése lassú és élőhelyfüggő; a vízhőmérséklet, a táplálék mennyisége és minősége döntő hatású. A természetes vizekben a másodévesek többnyire 10–15 cm körüliek.
❓ Mikor ívik a compó, és milyen körülményeket kedvel?
Június–júliusban ívik, amikor a víz hőmérséklete 20 °C fölé emelkedik. A sekély, meleg, sűrűn benőtt hínárzónák létfontosságúak az ikrák lerakásához és az ivadék túléléséhez. A tartós lehűlés és a hirtelen vízszint-ingadozás rontja a szaporodási sikert.
❓ Védett-e a compó, és milyen természetvédelmi igényei vannak?
A compó nem védett, de érzékeny a vízminőségre és az oxigénhiányra. A hínárzónák, természetes partvonalak és jó vízminőség fenntartása kulcsfontosságú. A horgászoknak érdemes helyi szabályokat betartaniuk, óvni az ívóhelyeket, és mértékletes zsákmányhasználatot gyakorolniuk a fenntartható állomány érdekében.
text:
