A hideg hónapokban a dévérkeszeg nem tűnik el: átrendezi a napirendjét, mélyebbre húzódik, és óvatosabban táplálkozik. Ez lassabb horgászatot jelent, de ha jól választod meg a helyet, a keveréket és a szereléket, a kapások szinte menetrendszerűvé válnak. Ez a cikk segít abban, hogy a téli vízen is magabiztosan és tudatosan horgássz dévérre – szükségtelen szakszavak nélkül, gyakorlati lépésekkel.
Megmutatjuk, hol keresd a halakat, milyen etetőanyag működik a leghidegebb vízben, és hogyan alakíts ki olyan finom, pontos szereléket, amellyel a legóvatosabb pöccintés is kapássá válik. A cél: kevesebb mellélövés, több megfogott dévér, kiszámítható tempóban.
A dévér téli tartózkodási helyei: hogyan találd meg a stabil, mély részeket
A dévérkeszeg télire a mélyebb, állandóbb hőmérsékletű vízrétegekbe húzódik. Itt 4–6 °C körüli a hőmérséklet, lassú az áramlás (vagy nincs is), a halak pedig csapatokba tömörülnek. Nem vándorolnak sokat; ha rájuk találsz, több kapásra számíthatsz – de ha mellé fogsz, akár órákig is csend lehet.
Állóvizek (tavak, bányatavak)
- Legmélyebb medencék: a gát előtti teknők, a tó „főgödre”.
- Törések, rézsűk: ahol 3–4 méterről hirtelen 6–8 méterre szakad a meder, a törés alja jó kiindulópont.
- Régi medrek, árkok: bányatavakon a gépnyomok, álló tavakon a régi patakmeder vonala.
- Védett öblök, kikötők: ha mélyek és csendesek, téli „parkolóként” működhetnek.
Folyók
- Mély, lassú visszaforgók: a sarkantyúk mögötti részek alsó harmada, a kövezés töve.
- Külső ívek legmélyebb pontjai: az áramlási vonalak mellett, ahol a sodrás alábbhagy.
- Zsilip- és duzzasztómű alatti tágulók: ha a vízjárás stabil, ide gyűlhet a hal.
Csatornák, holtágak
- Törés alja: ahol a partszél hirtelen mélyül.
- Hidak és műtárgyak környéke: a meder egyenetlensége miatt gyakran ott a legmélyebb rész.
Hogyan mérd fel a helyet a parton állva?
- Térkép és közösségi infó: nézd meg a tó/bánya/folyó bathymetriai térképét, kérdezd meg a helyi horgászokat, télen hol „áll” a hal.
- Plombírozás/marker ólom: számold a süllyedést; ahol tovább esik a súly és puhább az alj, gyakran finomabb iszapos rész, amit kedvel a dévér.
- Számlált dobások: mérd a távolságot botvillák/leszúrók között „distance stick” módszerrel, és jelöld klipszben a távolságot, hogy mindig ugyanoda érkezz.
| Vízterület | Hol keresd | Mi segít azonosítani |
|---|---|---|
| Állóvíz | Legmélyebb teknő, törés alja | Térkép, hosszabb süllyedési idő, puha fenékérzet |
| Folyó | Visszaforgók, külső ívek mély része | Víz felszíni „állása”, sodrás törése, kövezés alja |
| Csatorna | Középvályú, műtárgy környéke | Egyenletes, de mélyebb meder; hídpillér előtti „lyuk” |
Ne feledd: télen a csend és a fegyelem sokat számít. Ne taposs a parton, ne csapkodj vízbe, és inkább kevesebbet dobj, de pontosan.
Etetőanyag-összetétel hideg vízre: sötét, földes, finom szemcsés
Hideg vízben a dévér óvatosan csipeget, és gyorsan jól lakik. Az etetőanyag feladata ilyenkor nem az, hogy „teleegye” a medret, hanem hogy helyben tartson és éhséget ébresszen – anélkül, hogy eltelítené a halat. Ehhez a sötét szín, kevés illat és földes alap a nyerő kombináció.
Miért sötét és földes?
- Sötét szín: nem riasztja a halakat a tiszta téli vízben; természetesebb a mederhez.
- Föld/agyag: tömeget ad, viszi le a csalihalat a fenékre, de táplálékban szegény, így a dévér nem lakik jól tőle.
- Finom szemcse: lassan oldódik, nem „robbantja” szét a helyet, de folyamatosan enged ki apró morzsát.
Ajánlott arányok és összetevők
| Összetevő | Szerep | Tipikus arány télen |
|---|---|---|
| Fekete etetőalap (dévér) | Íz-alap, finom szemcse | 30–40% |
| Fekete föld/agyag (lösz, leam) | Tömeg, felhő, etetés szegényítése | 40–60% |
| Apró morzsa/panír | Kis mennyiségű hosszú életű csalogató szemcse | 10–15% |
| Élőanyag (szúnyoglárva, pinki, vágott csonti) | Kapásindító, de mértékkel | 5–10% (alapozáskor még kevesebb) |
| Fűszerezés/aroma | Minimális, semleges vagy enyhén fűszeres | Csak cseppnyi, vagy semmi |
Keverés és nedvesítés, lépésről lépésre
- Szitálás: az etetőkeveréket és a földet külön-külön finom szitán told át – így a szemcseméret egyenletes, jobban dolgozik a kosárban.
- Első nedvesítés: spriccelővel lassan, több körben nedvesíts; hideg vízben lassabban szívódik fel.
- Pihentetés: 10–15 perc pihi után újraszitálás – ettől lesz levegős és finoman omló.
- Föld bekeverése: a végén add hozzá a földet; ha kell, csepp víz még mehet rá.
- Élőanyag: csak közvetlenül horgászat előtt keverd bele, és keveset! Alapozáskor akár teljesen kihagyható.
Alapozó és ráetetés télen
- Alapozás: 3–5 kisebb kosárnyi, vagy 3–4 diónyi gombóc elég a pontos helyre.
- Ráetetés: kapásoktól függően 15–25 percenként 1 kosár vagy egy fél gombóc. Ha elhalkul a víz, ne etess rá azonnal, várj 5–10 percet, csak utána dobj.
- Élőanyag-mérték: a túl sok szúnyoglárva vagy pinki eltelíti a halat. Inkább a horogcsali legyen vonzó, az etetés visszafogott.
A téli keverék célja nem az, hogy lakomát terítsen – hanem hogy finoman „szivárogjon”, és a helyen tartsa a csapatot anélkül, hogy jóllakatná.
Finom szerelék és precizitás: vékony előke, kis horog, érzékeny spicc
Hideg vízben a dévér kapása sokszor csak egy árnyalatnyi billenés. Ezt finom, de megbízható felszereléssel tudod legjobban kihasználni. Cél, hogy a hal ellenállást alig érezzen, a spicc pedig mindent megmutasson.
Felszerelés alapok
- Bot: light vagy medium-light feeder (3,3–3,6 m állóvízre; folyóra 3,6–3,9 m). Spicc: 0,5–1 oz üveg állóvízen, 1–1,5 oz karbon gyengébb sodrásra.
- Főzsinór: 0,16–0,20 mm mono; erősebb szélben a mono csillapítja a hullámzást. Ha fonottal horgászol, tegyél elé 5–6 m nyúlós előtétet.
- Előke: 0,08–0,12 mm minőségi mono vagy lágy fluorocarbon, 50–100 cm hosszal. Tisztább víz és óvatos hal esetén hosszabb előke.
- Horog: kerek öblű, finomszárú, méret 16–20 (vérbogár, pinki), kukoricához 12–14.
- Kosár: állóvízen 15–25 g, folyón 30–40 g vagy amennyi „éppen tart”. Nyitott, hogy az apró szemcse kioldódjon.
Szerelékelrendezés és dobáspont
- Szabadon futó kosár ütközővel és apró forgóval: kicsi ellenállás, jobb kapásjelzés.
- Pontos célzás: jelöld klipszbe a távolságot, és válassz fix irányt a parton (fa, oszlop). Minden dobás ugyanoda érkezzen.
- Előke hossza: ha a spicc ugrál, de nincs megakadó hal, hosszabbíts 10–15 cm-t; ha késik a kapás, rövidíts.
Hogyan reagálj a halvány kapásokra?
Télen a kapás gyakran háromféle:
- Finom behúzás és megállás: számolj fél másodpercet, majd lágyan húzd meg, ne vágj nagyot.
- Visszaengedés (kicsit kiegyenesedik a spicc): a dévér felemelte a kosarat vagy a csalit – óvatosan húzd meg, mint egy „liftkapásnál”.
- Pöcögtetés szélcsendben: hagyd, hogy „felvegye”, csak utána emelj. A túl korai bevágás üres lesz.
Kicsi dolgok, nagy különbség
- Bot szöge: tartsd alacsonyan a víz felé, így a szél kevésbé rángatja a zsinórt.
- Félig feszes zsinór: a teljes „kötél” helyett legyen félhullám – így lágyabban jelez a spicc.
- Horogcsali „kicsiben”: 1–2 vérbogár, 1 pinki, fél giliszta. Két csali a horgon is lehet különböző.
- Csomók minősége: a téli, ridegebb zsinórok jobban igénylik a gondos kötést – húzd meg és nedvesítsd a csomót.
Téli dévérnél a „kevesebb több”: kisebb csali, finomabb előke, türelmesebb bevágás – több megfogott hal.
Időzítés és időjárás: mikor a legjobb a téli dévérezés?
A dévér hideg vízben is eszik, de rövidebb ablakokban. Ezeket eltalálni fél siker.
- Napközép–kora délután: 11 és 15 óra között a legaktívabb, különösen napos, szélcsendes napokon.
- Stabil időjárás: tartós, lassan változó légnyomás és hőmérséklet kedvez. Hirtelen frontváltásnál sokszor „lezár”.
- Szél és felmelegedés: enyhébb, déli szél egy-két napig akár feljebb is csábíthatja a csapatot, de alapvetően maradnak mélyen.
- Vízállás folyón: apadó, kitisztuló vízben könnyebb, mint friss, zavaros áradásban.
Ha messzebbről érkezel, érdemes a legvalószínűbb időablakra időzíteni az etetést és a legnagyobb figyelmet. Reggel alapozz szerényen, és a „déli műszakban” legyen a fókusz a pontos dobásokon, visszafogott ráetetésen.
Mintastratégia egy félnapos téli dévérezéshez
Érkezés (0–20 perc)
- Gyors helyfelmérés, két dobás marker ólommal: keresd a mélyebb peremet.
- Előkészítés: sötét, földes keverék bekeverése, szitálás, pihentetés.
Alapozás (20–35 perc)
- 3–5 kisebb kosár a klipszelt pontra, élőanyag nélkül vagy minimális pinkivel.
- Első csaliválasztások: 1–2 vérbogár, 1 pinki, fél giliszta – rotációban.
Első óra (35–95 perc)
- 10–15 percenként dobás ugyanarra a pontra.
- Ha életjel van, de nem akad: 10–15 cm előkehossz-változtatás, horogméret csökkentése.
- Ráetetés: 1 kosár ritkán, csak ha kezd elcsendesedni a hely.
Második óra (95–155 perc)
- Ha jön a csapat: tartsd a ritmust, de ne emeld a kaját hirtelen.
- Csaliváltás kíméletesen: egy szem csemegekukorica vagy kukorica + pinki „szendvics”, ha sok az apró.
Zárás (155–195 perc)
- 1–2 záró dobás, majd száraz kéz, gyors mérlegelés, kíméletes visszaengedés.
- Jegyzet: pont, távolság, előke, csali, idő – legközelebb sokat segít.
Összegzés
A téli dévérezés lényege a helyismeret + visszafogott etetés + finom szerelék hármasa. A mély, stabil hőmérsékletű pontok felkutatása az első lépés. Erre jön a sötét, földes, finom szemcsés keverék, amely helyben tartja a halat, de nem lakatja jól. A szerelék legyen karcsú és érzékeny; a dobásaid pontosak; a reakciód a legapróbb jelzésre is nyugodt és határozott.
- Találd meg a törés alját és a legmélyebb teknőt.
- Etess keveset, okosan: sötét, földes keverék, minimális élőanyag.
- Finomíts: vékony előke, kis horog, érzékeny spicc, hosszú előke, ha kell.
- Türelem: pontosság, ritmus, késleltetett, lágy bevágás.
Ha ezeket követed, a téli dévér „lassú, de kiszámítható” arca fogad majd – kevesebb kapás, de több megfogott hal, nyugodt, kontrollált tempóban.
GYIK
❓ Milyen csalit adjak télen dévérre: vérbogár, pinki vagy kukorica?
Alapnak vérbogár (szúnyoglárva) és pinki a legjobb, 1–2 szál a horgon. Ha sok az apró keszeg, próbálj egy szem csemegekukoricát vagy kukorica + pinki „szendvicset”. A gilisztából fél darab is működik, finom horogon, kicsiben.
❓ Honnan tudom, hogy túl sokat etetek hideg vízben?
Ha az elején van 1–2 kapás, majd hirtelen elnémul a hely, vagy csak apróságok jönnek, gyanús a túletetés. Csökkentsd az élőanyagot az etetésben, növeld a föld arányát, és ritkábban dobj rá – gyakran 15–25 perc is elég két etetés között.
❓ Mekkora kosarat használjak állóvízen télen?
Általában 15–25 grammos, nyitott kosár bőven elég. A lényeg, hogy épp csak tartson, érkezéskor ne pattanjon messzire, és a finom keveréket szépen oldja. Szélben vagy nagyobb távon mehet 30 gramm is, de ne etesd túl vele a helyet.
❓ Érdemes aromát használni hideg vízben dévérre?
Csak nagyon visszafogottan. A túl erős illat riaszthat a tiszta vízben. Ha használsz, válassz semleges vagy enyhén fűszeres aromát, cseppentős mennyiségben. Gyakran aroma nélkül, jó föld–alap aránnyal jobb eredmény jön.
❓ Milyen hosszú legyen az előke, és mikor változtassak rajta?
Kiindulásnak 60–80 cm jó. Ha sok a finom pöccintés, de kevés az akadás, hosszabbíts 10–15 cm-t. Ha későn jön jelzés, rövidíts. Tiszta vízben, óvatos halnál a 80–100 cm is tartható, vékony (0,08–0,10) előkével.
❓ Mozgassam-e a csalit, vagy maradjon teljesen statikus?
Télen a szinte mozdulatlan csali a nyerő. Legfeljebb nagyon finom „életjelet” adj: 3–4 percenként 1–2 centis spicc-emelés, majd vissza. A túl sok mozgatás óvatossá teszi a dévért, és rontja az akadás arányát.