Szivárványos ökle

(Rhodeus sericeus amarus Bloch)

Alig él nálunk még egy hal, amely kecsesebb vagy színpompásabb lenne, mint a szivárványos ökle, népies nevén; keserűökle, keserűhal, lapistyán, laponya, petike hal, pohé, sáraglya, Szt. Péter hala, ökle.  Ezek a halak képviselik a nálunk élő legkisebb pontyféléket és emellett életmódjuk az összes között a legérdekesebb.

Leírás
Ez az 5, legfeljebb 7-8 cm hosszúságú törpe pontyféle halacska színeinek szépségével messzire túlszárnyalja a híres aranyhalat. Alakja kárászszerű.
Az öklék testalakja zömök, magas hátú, oldalról meglehetősen lapított, a hát és a has vonala erősen ívelt.

A száj kicsi, csúcsba nyíló. A szem viszonylag nagy. A homlok széles, domború. A mell- és a hasúszók rövidek. a hasúszó fölött elhelyezett, és az alsóúszóval egyenlő hosszúságú hátúszó kemény sugarai simák, a garatfogak minden oldalon egy – egy sorban helyezkednek el és oldalt lapított, ferdén kopott koronájuk van.
Igen jellegzetes a test oldalán végigvonuló fényes zöld sáv, amely a testoldal közepétől kiindulva a farokig terjed. Úszói rózsaszínűek, a hátúszó fekete, a többi pedig tövén apró fekete pettyezésű. Az úszók enyhén sárgás árnyalatúak.
Ívási időben a hímek nászruhája igen színpompás. A test oldalán a zöld és az ibolyaszín dominál, a has vörhenyes, ami az ívás közeledtével vérvörösre változik. A hát- és a farokalatti úszó élénkpiros, vékony fekete szegéllyel. A fején megjelenik a pontyfélék hímjeire oly jellemző fehér nászkiütés. A szivárványos ökle kedvelt élőhelyei az álló vagy az egészen lassú áramlású vizek, amelyekben nagyobb kagylók is élnek.

 

Szaporodás
Igen korán, már a második életévében ivaréretté válik. Ívási időszaka elég nagy időintervallumot fog át, áprilistól egészen június végéig tart. A mintegy 80 szem ovális alakú, meglehetősen nagy méretű ikrát a nőstények több részletben rakják, hosszú tojócsövük segítségével szemenként a kagylók kopoltyúüregébe. Minden egyes ikrát a tejes külön-külön termékenyít meg oly módon, hogy az ikrás távozása után a kagyló fölé úszva kibocsájtja a tejet, amelyet a kagyló légzőmozgása által keltett vízáramlat juttat az ikrához. A kelést követően a lárvák még 2-3 napig nem hagyják el védett bölcsőjüket, amit a meglehetően nagy mennyiségű szikanyag tesz lehetővé. A kagyló kiválasztásában annak faji hovatartozása nem játszik szerepet. A kagylót elhagyó lárvák 9-10 mm hosszúak, gyorsan növekednek. Első táplálékuk kerekesférgekből, apró planktonrákokból, majd később nagyobb rovarlárvákból áll. A kifejlett állatok táplálékbázisát döntő hányadban planktonikus algák teszik ki.

A szivárványos ökle védett faj