Egyik legelterjedtebb természetes etetőanyagunk a kukorica, amely igen változatos formákban jelenik meg horgászati szokásainkban. Felhasználása igen sokoldalú, használják nyersen (tejkukorica, vagy baby kukorica), főzve, szárítva, darálva, ízesítve, pattogtatva és más anyagokkal kombinálva.
   Kétség kívül nemcsak a halak, hanem a horgászok körében is igen népszerű. Nagyon sokan saját recept szerint készítik elő horgászathoz a kukoricát, hogy az minél ellenállhatatlanabb legyen a halak számára.

 
Az egyik alapvető művelet a kukorica előáztatása (vagy pácolása). Ez több napot, vagy akár  hónapot is igénybe vehet és különböző aromákkal kombinálva változatos csalit kaphatunk. Az így előállított kukorica megfelelően tárolva akár évekig is használható.
A kuktában való főzés, amelynél számolnunk kell azzal, hogy szemek saját tömegük többszörösének megfelelő nedvességet is képesek felvenni. A főzés során ezért fokozottan ügyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű vízben menjen végbe a szemek puhulása és soha se tegyünk egyszerre sok kukoricát az edénybe. Az általános recept szerint egyharmad rész kukoricához kétharmad rész vizet adjunk, és mintegy fél óráig főzzük.
 
   Késő tavasszal, nyáron sokan esküsznek a közvetlenül a csőről lefejtett előkészítés nélküli nyers kukoricaszemekre. A szemek nedvességtartalma ilyenkor még olyannyira nagy, hogy összenyomásukkor tejszerű folyadékcseppeket figyelhetünk meg. Egyesek szerint ez ellenállhatatlan egyes halfajok számára, amit számos fogási eredmény is bizonyít.
 
   A száraz kukoricát elsősorban etetésre használják, de átfúrva csaliként is megjelenik.
Tárolása, felhasználása igen egyszerű, különösebb gondot nem igényel így nagy mennyiségben alkalmazzak nemcsak sporthorgász körökben, hanem halgazdaságokban is etetésre. Darált formájában az egyik legelterjedtebb alapanyaga az etető keverékeknek, amelyeknek halfajtól, víztípustól és évszaktól függően számos ’házi készítésű’ változata is létezik a széles palettájú gyári kínálat mellett. 
 

   A szemes kukoricát csaliként elsősorban a ponty horgászatánál használják, amely előszeretettel keresi is azt a vizekben, de kedvelt csemegéje a keszeg és kárászféléknek is.  Számos módszer létezik ’felkínálásra’, a legalapvetőbb mégis a horogra tűzés, amely állagából adódóan inkább a főtt, vagy nyers kukorica esetén használható. A mai napig vita tárgyát képezi, hogy érdemes-e ha kint marad a horog vége, vagy sem. Ki erre, ki arra a módszerre esküszik. Ha kint hagyjuk a véget biztosabb az akasztás, viszont sűrű növényzetben a horog akadásához vezet. Szerintem mindenki döntse el maga. Tapasztalatom szerint kukoricából egy-két szemnél nem érdemes többet a horogra tűzni, mivel ez szintén akadás forrása lehet és zavarhatja a hal akasztását is.
 
   Érdemes kipróbálni a horogra tűzött kukorica-csonti kombinációt, de csalinkat még számos módon tehetjük vonzóvá a halak számára. Pl.: különféle aromákkal, puffasztott anyagokkal, lebegtetéssel (hungarocell golyó). Maximum az aljzattól enyhén elemelkedő, attól néhány centire lebegő és semmiképp sem a felszín felé törő csalit érdemes használni.