Hol keressük:
A kecsege a tiszta, mély vízu folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is elofordul, foleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük.

Kapási idők:
Örökérvényu szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elo, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják. Az évszak tekintetében a kérészrepülés elején számíthatunk a legnagyobb érdeklodésre, ilyenkor a kecsege szinte meg van dolondulva, állandó mozgásban van, szinte minden állati eredtu csalival fogható. Az oszi idoszak is kedvezo, ilyenkor a nagyja kaphat a horogra, télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi idoszak végéig.

Horgászmódszerek:
A legeleterjedetebb módszer a kecsegehorgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos oldalelokés szerelék, illetve csúszóólmos szerelék. Úszós szerelékre ritkán kap, inkább csak akkor amikor a horgot a fenék felett úsztatjuk.

A felszerelés:
A bot 2,40-2,70 m hosszú 25-50 g dobósúlyú legyen, mindenképpen érzékeny spiccu, de ugyanakkor gerinces legyen, a kapás megfelelo érzékelése, illetve a bevágás erossége miatt. Az orsó középkategóriájú, megfelelo fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. A horgok közül a hosszúszárú vékonyhúsúak a legmegfelelobbek, érdemes alkalmazni a karbon horgokat, mivel ezeknek a hegyét tuhegyesre élezik. Az ólom eros sodrásban való horgászatnál kanál fomájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos lesarkított tégla alakú legyen.

Csalik:
A kecsege táplálkozását tekintve apróállatevo, a vízben élo férgeket lárvákat eszi. Fo táplálékát képezi a mederben élo tiszavirág lárvája. Az 1990-es évek elején védetté nyilvánították a kérész minden élo formáját, így tilos a vele való horgászat. Szerény véleményem szerint nem a horgászok okozzák a károkat a tiszavirág állományban, hanem a környezetszennyezés. A legelterjedtebb csali a vörös trágyagiliszta.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A kecsege kapása apró ütésekbol áll, számszerint 2-3 eroteljes bólintást lehet tapasztalni a bot hegyén. Ilyenkor ne késlekedjünk a bevágással, mivel a kecsege amilyen gyorsan fel is tudja venni a csalizott horgot, olyan gyorsan ki is köpi. Az elso ütés általában az, mikor a farkával a szája felé tereli a felcsalizott horgot, ha ilyenkor vágunk be rendszerint nem fogjuk meg a halat, vagy pedig a hal farkába akadhat a horog. A második ütésre kell általában bevágni, a gyakorlott kecsegehorgászok rendkívül jó reflexekkel rendelkeznek. A bevágás után a hal megindul a meder közepe felé, eroteljesen védekezik, gyakran kiugrik a vízbol. Élvetartása mély vízbe engedett nagyméretu szákban lehetséges, különben hamar elpusztul.