Halak horgászati módszerei

Hol keressük:

A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül előszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. Mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük egyaránt folyóvízen és tavon. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylő vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a legmélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy főleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. Ívási időszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve.

Bővebben: Harcsa horgászata

Hol keressük:
     A compó lassú folyású folyó és állóvizeink lakója. Elsősorban iszapos, növénnyel sűrűn benőtt vízterületeken keressük. Oxigénigénye csekély, ezért vígan megél a gyorsan felmelegedő kisebb tavakban is. Néha teljesen beássa magát a vízinövényzet sűrűjébe, ott találja meg táplálékának nagy részét, vízirovarokat friss növényi hajtásokat, mégis legnagyobb kedvence a vörösszúnyoglárva, amit az iszapból csipeget. Mocsarakban, lápokban is megtalálható, régebben a magyar halászok kenyérhala volt. Színe rendkívül jól alkalmazkodik környezetéhez.

Bővebben: Compó horgászata

      Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban.
Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.

Bővebben: Busa horgászata

 
A csuka horgászata  
(klikk a címre)

Hol keressük:
    A csuka hegyvidéki patakjaink kivételével gyakorlatilag minden vizünkben megtalálható. Inkább az állóvizekben található meg, folyóvizekben csak a sodrástól mentes szakaszon találkozhatunk vele. Életében fontos szerepet játszik a fedezék, búvóhely ahonnan ragadozó életmódjának megfelelően lesből támad zsákmányára. Kedveli a náddal, növényzettel sűrűn benőtt partrészeket.

Bővebben: Csuka horgászata

Hol keressük:

Az amur egyike a világgazdasági szempontból legfontosabb édesvízi halainak egyike, Kínából származik, elsősorban az elszaporodott vízinövényzet irtására történt a célirányos telepítése Magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt a növényzet sűrűjében kell, hogy keressük. Folyóvizekben az aljzatra tapadt élőbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kőgátak mögött. Állóvizeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni.

Hol keressük:
Fenéklakó hal ezért szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, van amikor csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedölt fák, bokrok mellett. Nagyobb tavakban mint például a Balatonon, a partbiztosító kövezések réseiben is előszerettel tanyázik. Nagyobb vizeinkben (mint a Balaton, Velencei-tó, Ferto-tó, ahol rendkívűl erős állomány él) kecsegtet jó angolnazsákmány.

Bővebben: Angolna horgászata

Hol keressük:

     Az egész földön a legszélesebb körben elterjedt édesvízi halfaj. Eredeti élőhelyét az alföldi jellegű, nyáron felmelegedő, sekély vízű tavak, holtágak, a folyók középső és alsó szakaszának mellékágai, kiöntései képezték.
    Az intenzív telepítéseknek köszönhetően olyan vizekben is előfordul jelentős állománya, amely nem igazán felel meg igényeinek. Ilyen környezetben előfordul, hogy a ponty egyáltalán nem szaporodik. A ponty a lassú folyású folyó, illetve lassú áramlású állóvizeket kedveli. Jól viseli a melegebb, oldott oxigénben szegényebb vizeket is, mivel bizonyos fajtái képesek a bőrön keresztüli oxigénfelvételre is (pl.: tükrös ponty) Magyarországon gyakorlatilag szinte minden vízben előfordul. Igen kedvelt halfajta, amely a horgászok fogásainak jelentős részét képzi. A folyóvizekben a kőgátak mögötti langós részeken, kisebb öblökben, partbiztosító kőrészek mentén, torkolatoknál találjuk meg. A tavakban, állóvizekben folyamatosan mozgásban van, ősszel a lehülő vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi időszak eltöltésére, ilyenkor is táplálkozik. A víz melegedésével aktívabbá válik. Tavasszal, élelem után kutatva gyakran előfordul, hogy a part menti sávban az apró állati és növényi szervezeteket keresi. A víz melegedésével olyan helyet igyekszik magának keresni, amely védett és környezete táplálékdús. Kitűnő erre a part menti nádas, illetve a hínáros rész. A nagy nyári melegben amikor a víz oldott oxigénszintje alacsony a ponty gyakran feljön a vízfelszínre és légköri levegő ’pipázásával’ pótolja az oxigént, ilyenkor a legnehezebb megfogni. Vannak olyan egyértelmű jelek, amiről határozottan fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a a horgász közelében. Egyik ilyen a ponty vízből való kiugrása, ez főleg nyári melegben tapasztalható. A vízfenékről felszálló buboréksor is lehet jele a halnak, ám könnyen össze lehet keverni a fenékről felszálló gázokkal, fő jellemzője a "pontytúrásnak", hogy a buboréksor egy bizonyos irányba halad. A nádszálak finom ütemes rezgése is lehet bíztató jel, ekkor a ponty éppen az egyik legkedveltebb táplálékát, a vándorkagylót csipegeti a nádszálak tövéről. Nagyobb pontyok képesek a nádasokban utakat, járatokat vágni, ahol szívesen tartózkodnak, ezekben a folyosókba lógatva az úszós készségünket, gyakran kellemes meglepetés érhet bennünket.

Bővebben: Ponty horgászata

Hol keressük:
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó első kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsősorban a nyílt vízen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvízen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idő, hogy elővegyék a balinozó szereléket), ahogy hül az idő a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.

Bővebben: Balin horgászata

Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön. Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezőkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekezőbot, tároló- vagy peremorsóval, tetszés szerinti zsinórvastagsággal. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a falánk kis ragadozó szájából; nagysága legyen 1-4-es számú. A kapás élénk cibálásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat. Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni. Bármilyen goromba felszereléssel eredményesen fogható. Bátor, mohó kapását még a nagy csukázóúszó is jól jelzi.

   A menyhal alapvetően magányos hal , de ívása idején tömegesen mozog így ha fogunk egyet akkor majdnem biztos hogy fogunk még. Kedvelt tartózkodási helye alámosott partok, gyökerek ágak között, mélyvizek zúgók alatt. A vizek tisztulásával a menyhal megjelent a Sajón és a Hernádon is , de legjobb helyek a Tisza felső szakaszán találhatók. Főként esti, éjszakai órákban fogható.

A menyhal horgászatához könnyű 30-40 grammos kemény spiccű fenekező botot használjunk, az orsóra 20-25-ös zsinór kerüljön. A fenékólomnak nem kell túl nagynak lennie a 25 gramm körüli lapított ólom megteszi, ha nem nagy a sodrás. A horog 2-4-es süllőző horog , fenéktől 10cm-re lebegtetve. A halakra jellemző hogy hosszabb időre megállnak, ezért eredményes lehet az úszós görgetés , feltéve hogy a fenék akadóktól mentes. Így az úszós módszerrel nagyobb területet átvizsgálhatunk és nem kell megvárni hogy a hal jöjjön hozzánk.
   Csalinak állati eredetűt tűzzünk, máj, tüdő, giliszta, halszelet, de fogós az apró csalihal is. Kapása hasonlít a törpeharcsáéra. A csalit nem könnyen engedi el, igyekszik vele védett helyre vonulni ezért a bevágást ne kapkodjuk el. Horgászpróbáló szórakozás, de téli időszakban igen jó szórakozás.